Néhány, elrejtett YHVH címei közül a 23. Zsoltárban

32/40 Abib 28

Bullinger, a Companion Bibliájában betekintést nyújt számunkra YHVH számtalan megnevezésébe, azon felül, hogy Ő a mi pásztorunk. Jó látni, hogy ez a csodálatos Zsoltár elrejtett módon magában foglal néhányat ezekből. Lássunk most néhányat a címek közül, és ismerjük meg jelentésüket, hogy ezután magát a Zsoltárt vizsgáljuk.

YHVH-YIREH jelentése: YHVH gondoskodik, vagy ellát Ter.22.14

Ő az a YHVH, aki betölt. Erre vonatkozó utalást találunk itt: „...az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil 4:19). Azt jelenti, hogy ne aggodalmaskodjunk semmi miatt.

YHVH-ROPHEKA jelentése: YHVH aki meggyógyít. Kiv.15.26

Az Ő szavának és parancsolatainak való engedelmesség van megadva feltételként, hogy megvédje az Ő népét a betegségtől amelyet az egyiptomiakra engedett jönni. Az engedetlenség esélyt adhat az Ellenségnek, hogy gonoszul bánjon velünk, de Ő „... megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 23.3)

YHVH-NISSI jelentése: YHVH az én zászlóm. Kiv.17.15

Amikor megoltalmazza az Ő népét, azok örvendeznek előtte. Amikor véghezviszi szabadítását, az Ő népe ujjong. Mi vagyunk azok, akik „örvendhetünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobotatunk” (Zsolt.20.6), mert Ő adja a győzelmet.

YHVH-MeKADDISHKEM jelentése: YHVH aki megszentel téged. Kiv.31:13; Lév.20.8, 21.8, 22.32; Ezék. 20.12

Szentekké tesz bennünket, ahogyan Ő maga szent. Megszenteljük magunkat az Ő szellemének templomaként. „... szentség, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid. 12.14)

YHVH-SHALOM jelentése: YHVH békét ad. Bír. 6.24

Ő az, aki a békesség fejedelmeként az egyetlen valódi békét adja, amely létezhet. A világ nem adhat ilyen nyugalmat. „...Istennek ez a békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni sziveiteket és gondoltataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil.4.7)

YHVH-ZIDKENU jelentése: YHVH a mi igazságunk. Jer.23.6, 33.16

Valóban, „az igazságos Úr igazságot szeret”, (Zsolt 11.7) és ugyanebben részesíti az Ő népét az Ő nyájas szeretete által, mely el nem lankad, hanem megújul minden reggel. Az Úr lett a mi igazságunk, amikor „azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette Isten értünk” (2Kor. 5.21)

YHVH-SHAMMAH jelentése: YHVH ott lakik. Ezék.48.35

Ő, aki ott van, jelen van az Ő szent Szelleme által, mert Ő gyönyörködik benne. Az Úr soha nem hagy el, sem cserben nem hagy minket. Ígéretünk van, hogy „...én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig” (Máté 28.20)

YHVH-RO’I jelentése: YHVH az én pásztorom. Zsolt.23:1

Elérkeztünk az utolsóhoz, amely egyenesen magához a Zsoltárhoz vezet bennünket.

1 Dávid zsoltára. YHVH [az] én pásztorom, nem szükölködöm,

Az itt leírt kép a jó pásztort mutatja be és az Ő szófogadó bárányait. Krisztus a jó pásztor. A jó pásztor leteszi az Ő életét a juhaiért. Megérti és átérzi bánatukat és örömüket. Mivel Ő az ÚR, Ő látja el szükségleteimet. (YHVH-YIREH)

2 Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljatok tőlem. Ez a sábbáti nyugalomhoz kapcsolódik, amely megőrződik Isten népének, amely által megújulunk az Ő békéje következtében. YHVH sábbátjainak érvényessége (beleértve az újholdakat és ünnepeket) nagyon fontos a hívő számára. Ezek által Ő elcsendesíti a minket körülvevő zajokat. (YHVH_SHALOM)

3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért,

Ez a helyreállítás, megújítás az Ő velünk való bánásmódjából és a mi Benne való hitünkből fakad. Ő nem csak annyit tesz, hogy legelők és a pihenés vizei mellé telepít bennünket, amelyek fizikai dolgok, hanem az életünket is megújítja, azzá téve minket, amik szeretné hogy lennénk. A helyreállítás gyógyítás. (YHVH-ROPHEKA) Ő véghez viszi a megújításunkat, mialatt az Ő igazságában vezérel bennünket. (YHVH-ZIDKENU)

4 Még ha a mélysötétárnyéknak völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem [vagy], a Te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem.

Nem számít, milyen helyzetben vagyunk éppen, vagy min megyünk keresztül, Ő mindig jelen van, ha az Ő legelőjének juhai vagyunk. Az Ő jelenléte (amely ugyanaz, mint erejének jelenléte) a mi vígaszunk forrása. (YHVH-SHAMMAR)

5 Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal, csordultig van poharam!

Hogy megértsük az Ő szentséges voltát, Ő harcol értünk amíg az Ő legelőin és békés vizeinél táplál bennünket. Ő a megszentelő.(YHVH-MeKADDISHKEM)

6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, és YHVH házában lakozom hosszú ideig.

Úgy tűnik, Dávid minden fentebb részletezett szempontból megértette kicsoda az ÚR. És hogyha mi is így teszünk, egyre jobban ráébredünk majd, hogy az Ő legelőjének juhai vagyunk. Az öröm, amely ebből a tudatból fakad, nem ismer határokat, és bőséges a boldogság. Többet akarunk majd az Ő szeretetéből, és cserében mi is jobban szertjük Őt. És akkor Ő megmutatja ezzel járó jutalmait az életünkben.

Lépcsőfokok János 1,1-3ban?

32/40 Abib 27

[A] kezdetben volt az ige, és

az ige Isten felé irányult, és

Isten volt az ige.

Ez [a] kezdetben Istenre irányult. Minden

ő általa lett, és

ő nélküle semmi sem jött létre.

Amely [Ami] létrejött benne, az az élet volt, és

az élet volt az emberek világossága.

És a világosság feltűnik/megjelenik a sötétségben,

és a sötétség nem ragadta azt meg/nem fogta fel.

Nyilvánvaló, hogy a fenti olvasat nem azonos azzal, amiről a legtöbb embernek tudomása van, mégis úgy tűnik, hogy ennek van a legtöbb értelme. Jelentőssége egy olyan feltevésből adódik, amely a legtöbb társaságban általában fel sem merül. Pedig bármely figyelmes olvasó számára elég világosnak kellene lennie, hogy úgy tűnik, párhuzam van az itt említett „kezdet”' és a Biblia első könyvében szereplő között.

A Terermtés könyvbeli kezdet leírása egy olyan időszakról beszél, „amikor a föld kietlen (vagy formátlan) és puszta (vagy üres) volt (vagy lett), sötétség van az óceán színe fölött, Isten szellleme lebeg a vizek színe felett.”(Ter.1.2) Ezek a körülmények a mindenség felszínén uralkodó kaotikus helyzetre utalnak. Nem „ürességre” utalnak, mert Isten nem alaktalanra teremtette a mindenséget. Arra teremtette, hogy benépesüljön. (Ézs 45.18) Valaminek történnie kellett, ami miatt ilyen állapotba került akkor. Az ős-ellenség bizonyára tett valamit a világgal amely volt. (2Péter 3.5-6) Azaz a modern kereszténység reakciója a több mint tízezer évre visszamenő régészeti felfeldezésekre a legjobb esetben is a kereszténység megcsúfolása, mert az egyházak modern ál-lelkészei nem rendelkeznek mélyebb ismerettel a szóban forgó kérdésről. Vannak olyan fordításai a Ter.1.1-nek, melyek, ha gondosan megfontoljuk, ugyanezt jelentik.

„[az] egek és a föld Isten általi teremtésének kezdetén, amikor a föld formátlan és puszta volt...”

„[a] kezdetben Isten megteremtette az egeket és a földet, amikor a föld formátlan és puszta volt...”

Más szóval, ami ekkor történt, az egy újrateremtés volt a káosz állapotából, amire Elohim vállalkozott. Épp ebből a sötétségből jelent meg a fény, mert a fény életet ad. Az élet az, ami megjelent az Igében és az Ige által, amely pedig a kezdetben Isten felé irányult. Az Ige, mint Isten, Istenhez igazodott. Ez (vagy Ő) Az alá volt rendelve, és lesz is mindig, Aki az Egy és Egyedüli igaz Isten, az Ő Istene és Atyja.

Megjegyzés az okt. 3-i levélről

"A bibliai zsidó ünnepeket NEM ember találta ki, nem emberek rendelték - nem különböző oldalról hatalomra került kormányok, hanem vannak olyan ünnepek, amelyeket maga Isten rendelt, Ő rakott be az ember - az egyén és kisebb és nagyobb élet-közösségek - életébe jelzőpontokat, azaz ünnepeket.
...

Tehát az Úr ünnepei – amelyeket Ő gondosan eltervezett és kijelölt – mind Jézus Krisztus személyéről, tetteiről, munkájáról tesznek bizonyságot, illetve Isten és ember találkozási pontjaiként rendeltettek." (kiemelés az enyém)

Ilyenkor azt kérdezem én, ha ilyen világos, miért nem ünnepli ezeket az ünnepeket az író? Egyben is rejtély számomra, miért nem. Itt az engedelmesség számít nem-pedig más. Mindazok, akik tudnak jót cselekedni, de nem teszik, bűnük az nekik. Ezek papolnak arról, mi a helyes, de nem teszik azt. Ha egy Krisztus követő a fenti megvastagítottat állítja és nem cselekszi, sőt ha az utolsó részt sem, akkor, hogy lehetnek ezek Isten találkozási pontjai az emberrel? Ezeket állítjuk-e, hogy ne! vagy mást csináljunk?

"Kelj fel Te aki aluszol, hadd ragyogjon Rád a Krisztus!" "Áldott az Isten, az Úr Krisztus Istene és Atyja! Aki az egyedüli uralkodó, akit ember nem látott és nem is láthat."

2008. okt. 3-i levél a Zsidó Újévről

31/40 Kiszlév 20

2008. okt. 03-án a következő levelet kaptam egy atyafin keresztül. Utána az én megjegyzésem / válaszom lent olvasható, amire még a mai napig nem kaptam választ.

Holnap - a zsidó polgári naptár szerint - Újév Napja ... más néven Ros Hasana, Kürtzengés ...

A bibliai zsidó ünnepeket NEM ember találta ki, nem emberek rendelték - nem különböző oldalról hatalomra került kormányok, hanem vannak olyan ünnepek, amelyeket maga Isten rendelt, Ő rakott be az ember - az egyén és kisebb és nagyobb élet-közösségek - életébe jelzőpontokat, azaz ünnepeket.

A teremtés történeténél olvashatjuk, hogy Isten a Napot, a Holdat, a csillagokat is nem csupán az idő mérésére, hanem az ünnepek jelölésére is teremtette:

1.Móz.1,14 "És mondta Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek."

2.Pét.1,20-21 „... az Írásban minden prófétai szó a Szent Szellemtől ihletett”

Jel.19,10 „... prófétaság szelleme a Jézus Krisztus bizonyságtétele”

János 5,39 „... Írások Őróla tesznek bizonyságot”.

Tehát az Úr ünnepei – amelyeket Ő gondosan eltervezett és kijelölt – mind Jézus Krisztus személyéről, tetteiről, munkájáról tesznek bizonyságot, illetve Isten és ember találkozási pontjaiként rendeltettek.

Isten a 3.Móz.23-ban hét ünnepet jelölt ki az Ő népe, Izrael számára, ezzel előre vetíti az Ő megváltó tervével kapcsolatos legjelentősebb események rendjét, időzítését és jelentőségét. Ezek az Örökkévaló által rendelt ünnepek pontosan követik Jézus Krisztus életének legfontosabb fordulópontjait.

A négy tavaszi ünnep (a Páska, a Kovásztalan kenyerek, az Első zsengék és a Hetek ünnepe) a Messiás első eljövetelének idején teljesedett be.

Izrael három őszi ünnepe viszont (a Kürtzengés ünnepe, a Jóm kippúr és a Sátorok ünnepe) Jézus Krisztus, a Messiás második eljövetele idején nyer majd beteljesedést.

Páska Niszán 14. A Messiás, a páskabárány feláldoztatott értünk (megváltás)

Kovásztalan kenyerek Niszán 15-21 A Messiás teste nem látott rothadást (megszentelődés)

Első zsengék Niszán 16. A Messiás feltámadt a harmadik napon (feltámadás)

Hetek (Pünkösd) 50 nap az első zsengék után – Sz.Sz. eljövetele (új kezdet, új teremtés)

Kürtzengés ünnepe Tisrí 1. A Messiás visszatér, s elragadja az igazakat

Jóm kippúr (Engesztelés) Tisrí 10. Izrael jövőbeni megtérése (Izrael mint nemzet megtérése)

Sátorok ünnepe (Szukkót) Tisrí 15-21. A Messiás ezeréves királyságának kezdete (Aratás)

Tehát Ros Hasana, a Kürtzengés ünnepe - egy Istentől eltervezett időjelölő ... emlékeztető az Úr dolgaira ...

Zsolt.89,16 „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát, a Te arcodnak világosságánál jár ez, oh, Uram!”

Igen ... ezek a zsoltár-szavak forognak bennem néhány napja ...

Meghallani, megérteni, felismerni az Úrnak a Szavát, az Ő Hangját, meg tudni különböztetni minden más hangtól, minden más befolyástól ..., felismerni az Úrnak Szelét, s megkülönböztetni minden más széltől ...

Boldog ember, boldog közösség, boldog gyülekezet, boldog város, boldog ország az, amelyik felismeri az Úr meglátogatásának idejét, s nem szalasztja el ...

Jézus, amikor földi szolgálata végén közeledett Jeruzsálemhez, sírt a város fölött. Miért? Nem nosztalgiázott, nem maga miatt ... hanem tudta, látta, ahogyan az a nemzet, az a város elutasította a Mindenható Atya küldöttjét - magát a Királyt, és emiatt súlyos ítélete lesz ...

Már látta, ahogyan kő kövön nem marad, ahogyan kiirtják, elpusztítják az egész várost - amit tudjuk, hogy Titusz légiói meg is tettek néhány évtized múlva -, s tudta, hogy mindezt azért, mert ELUTASÍTOTTÁK AZ ATYA KÜLDÖTTJÉT.

Zsolt.89,16 „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát, a Te arcodnak világosságánál jár ez, oh, Uram!”

Akkor maga a Király volt itt emberi testben - s szólt Életnek Szavát egy városhoz ... a földi Jeruzsálemhez. Ma szintén maga a Király van itt emberi testben - sok-sok megtért, újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett tanítványán keresztül. Ma is vannak a Mindenható Atyának küldöttjei - apostolai.

"Mennyei Édes Atyám!

Nyisd meg, kérlek a magyar eklézsia vezetőinek, minden részének, minden tagjának szemeit, szíveit, hogy a Te küldötteidet elfogadják, befogadják - ne pusztán tanításokat, látásokat, hanem magukat az AJÁNDÉKKÉNT adott, ajándékozott Efez.4,11-beli szolgálati ajándékokat - magukat a személyeket!"

Magyar Eklézsia!

Mondjuk együtt, amit maga Jézus ajánl a figyelmünkbe, helyez elénk:

Mát.23,39 "(... nem láttok engem mindaddig, amíg ezt nem mondjátok:) Áldott, aki jön az Úrnak nevében!"

Adjon az Úr - ezekben a napokban különösen - megértéseket, kijelentéseket, szellemben való megnyílásokat, természetfölötti jeleket és csodákat ... s az Ő kürtszavát, rhémáit meghalló füleket/szíveket!

********************************

Joe Taiwo vagyok, egy ember, akit újjászült A Mindenható, a Felkent Yoshua Istene és Atya, a Fia halála és feltámadása által.

Az alábbi (mármint a fenti) leveledet egy ismerős révén kaptam meg, és igenis meglepő egy-két dolog, amit benne találtam. Annál is inkább, mert az első bekezdése nagyon hibás, a következők miatt:

1. Ha jól értem, a következő nap alatt október 4-ére (Tisri 1???) hivatkozol. Sehol nem szerepel a bibliában, hogy Tisri 1-én van az újév, inkább a Kürtzengés. A kürtzengés nem ugyanaz az újévvel. A kürtzengés a hetedik hónapban van (3 Móz. 23.24).A biblia nem is beszél semmilyen polgári naptárról. Ez egy, az idegenektől származó felfogás, melyet Izráel befogadott. Mig a Abib értelmezése az, hogy hónapok kezdete, addig a Teshirué (Tisri) kezdetek hónapja. Így a Rabbik szójátékkal elcsábították a híveket a tévedéseikbe, mint tettek a Isten törvényével a Krisztus földi élete idejében félretették az Isten parancsolatait a zsidók és helyébe az emberit rakták (Máté 15.9). Ezellen beszélt sokszor a Krisztus. Most is ugyanezt csinálták a zsidók. Budapest fő rabbija (Samuel Kohn, 1894-ben) is belátta ugyanezt a jelenleg megünnepelt zsidó újévvel kapcsolatban, hogy amit manapság ünnepelnek az nem a Szentírásból van. Ugyanebben a hibában van a modern keresztyénség is. Amig mondja és elítéli a római katolikus egyházat, mondjuk, a húsvéttel kapcsolatban, addig nem kérdőjelzi annak a kiszámítását.
2. A bibliában nincs nap, amely éjszaka 12 órákor kezdődött volna el; egy nap estétől estéig tart (1 Móz. 1: „ és lőn este és lőn reggel, első nap ...”; 3 Móz. 23.32)
3. Az újév a biblia szerint Abib / Aviv (jel: zöldfül), illetve Niszán (2 Móz. 12,2; 13.4; Eszt. 3.7) hónapban van. Sőt a természet is bizonyítja ezt az északi félgömbnél, mert „az egek beszélik az Isten dicsőségét” (Zsolt. 19).
4. Tehát éppen amit a zsidók, akár a (modern)keresztények ünnepelnek, egyik sem egyezik a bibliával – pogány eredetűek. Mi az alapja ezeknek a napoknak? Hogyan számítják ki? Ebben is az írástudók „erdőbe vitte” a népet.

Szívesen beszélgethetnénk ezekről, ha az Úr is akarja, ahol és amikor. ...

Áldjon meg Téged az Eloah!

Fontos versek

31/40 Kiszlév 18


V. Mózes 32,8-9: "Amikor a Felséges örökséget adott a nemzeteknek, Amikor az emberek (Ádám) fiait szétválasztotta, A népeknek határokat az Isten fiai számához mérten szabott, mert az Úrnak része az Ő népe, Jákob neki sorssal jutott öröksége."


V. Mózes 32,43:
"Ujjongjatok, Ti egek vele együtt, imádjátok, Istenek fiai!
Ujjongjatok , Ti népek a népével, erősítsétek magatokat (magasztaljátok hatalmát) Istennek küldöttjei!
Mert megtorolja szolgáinak vérét,
Hasonlóval fizet ellenségeinek,
Bosszút áll gyűlölőin,
Megtisztítja a földjét a népe számára."

Figyelmeztetés

31/40 Elul 2

"Keskeny az az út, mely életre visz, de kevesen járnak azon." A másik pedig széles, csakhogy halálra visz. Sokan vannak azon, mert sok a meghívott, de kevés a kiválasztott.

Nem az számít, hogy hányszor mész gyülekezetben hetente. Mi is a gyülekezet, ha nem a szentek közössége? Közösséged van-e a szentekkel vagy inkább széket melegítesz? A szíved vágyik-e oda? Van köztetek ISTEN beszéde és Krisztus bizonyságtétele?

Amennyiben az számít, hova járok, könyörgök, azt is tudakozzátok meg először Kivel járok. Áldott az ISTEN a Mindenható a Felkentje által ezen a Sabbat-on is. Ámen!

Nikolaiták tanítása

31/40 Elul 2

Jó lenne, ha sok keresztény azon gondolkodna, hogy a gyülekezetében lévő szerkezet mennyire fedi a valőságot. Elsősorban, a klérus-laikus megosztására gondolok. Sokan széket foglalnak évek óta, mert sikerült az ú.n. "szellemi atyát" megtalálni, aki őket eteti napról-napra. Sőt. Éveken keresztül.

A családjainkban nem is így van ez. Az anyák tejjel itatják a gyermekeiket, ameddig nincsenek attól elválasztva. Az elválasztás nem ugyanaz mint elutasítás. Minden gyermeket el kell választani tejtől egy idő után, mert különben baj lenne.

A modern kereszténységben pedig, mintha szándékosan tartják a híveket ebben a tudatlan állapotban. Ezek a klérus emberek uralkodnak a többiek fellett, olyan módon, amilyen nem egészséges, mondhatnám betegesen. Sőt leuralják a hitüket is. Ezek a klérusok embereket irányítanak, utasítgatnak akiket gyermeki állapotban tartanak. Papolják, hogy mindenkiben van a Szellem, akik újjászületett, de nem bíznak annyira a Szellemben, hogy képes vezetni a híveket. Tehát a maguk képmására a híveket formálni probálják. Ezek élősködnek, nem dolgoznak, és úgy mondják "teljes idejű szolgálatban vannak". Minden fajta mozzanata van ennek a lelkületüknek. Ezek nikolaiták. Ruhákban, öltözékekben, elö-ülésekben gondolkodnak, hogy nyílvánvaló legyen a különbség köztük és a többiek között.

Emberek! Nyíssátok ki a szemeteket! Ezek a nikolaiták tanítását gyülöli az Úr Krisztus, és mindazok, akik Őt követik.