2009. április 20., hétfő

Lépcsőfokok János 1,1-3ban?

32/40 Abib 27


[A] kezdetben volt az ige, és

az ige Isten felé irányult, és

Isten volt az ige.

Ez [a] kezdetben Istenre irányult. Minden

ő általa lett, és

ő nélküle semmi sem jött létre.

Amely [Ami] létrejött benne, az az élet volt, és

az élet volt az emberek világossága.

És a világosság feltűnik/megjelenik a sötétségben,

és a sötétség nem ragadta azt meg/nem fogta fel.


Nyilvánvaló, hogy a fenti olvasat nem azonos azzal, amiről a legtöbb embernek tudomása van, mégis úgy tűnik, hogy ennek van a legtöbb értelme. Jelentőssége egy olyan feltevésből adódik, amely a legtöbb társaságban általában fel sem merül. Pedig bármely figyelmes olvasó számára elég világosnak kellene lennie, hogy úgy tűnik, párhuzam van az itt említett „kezdet”' és a Biblia első könyvében szereplő között.


A Terermtés könyvbeli kezdet leírása egy olyan időszakról beszél, „amikor a föld kietlen (vagy formátlan) és puszta (vagy üres) volt (vagy lett), sötétség van az óceán színe fölött, Isten szellleme lebeg a vizek színe felett.”(Ter.1.2) Ezek a körülmények a mindenség felszínén uralkodó kaotikus helyzetre utalnak. Nem „ürességre” utalnak, mert Isten nem alaktalanra teremtette a mindenséget. Arra teremtette, hogy benépesüljön. (Ézs 45.18) Valaminek történnie kellett, ami miatt ilyen állapotba került akkor. Az ős-ellenség bizonyára tett valamit a világgal amely volt. (2Péter 3.5-6) Azaz a modern kereszténység reakciója a több mint tízezer évre visszamenő régészeti felfeldezésekre a legjobb esetben is a kereszténység megcsúfolása, mert az egyházak modern ál-lelkészei nem rendelkeznek mélyebb ismerettel a szóban forgó kérdésről. Vannak olyan fordításai a Ter.1.1-nek, melyek, ha gondosan megfontoljuk, ugyanezt jelentik.

„[az] egek és a föld Isten általi teremtésének kezdetén, amikor a föld formátlan és puszta volt...”

„[a] kezdetben Isten megteremtette az egeket és a földet, amikor a föld formátlan és puszta volt...”


Más szóval, ami ekkor történt, az egy újrateremtés volt a káosz állapotából, amire Elohim vállalkozott. Épp ebből a sötétségből jelent meg a fény, mert a fény életet ad. Az élet az, ami megjelent az Igében és az Ige által, amely pedig a kezdetben Isten felé irányult. Az Ige, mint Isten, Istenhez igazodott. Ez (vagy Ő) Az alá volt rendelve, és lesz is mindig, Aki az Egy és Egyedüli igaz Isten, az Ő Istene és Atyja.

Nincsenek megjegyzések: